2014. május 23., péntek

Prológus

 Sziasztok! Elkészültem a prológussal :) Ez lényegében amolyan kedvcsináló, részlet egy későbbi jelenetből. Az elsődleges történetszál az előzményeket fogja bemutatni, majd szép lassan idáig is eljutunk^^ Ha tetszik, akkor pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel, hiszen ebből tudom, hogy megéri-e folytatnom :)

★ ★ ★

 - Hogy érted, hogy nem jössz? - nézett rám értetlenül.
 - Úgy, ahogy mondtam. Nem megyek veled sehová! - válaszoltam határozottan.
 - Már megbeszéltem anyáékkal, szóval kapd magad és öltözz ki. - utasított keményen.
 - Nem! Nem vagyok hajlandó elviselni többet, hogy így bánj velem! Szóval végeztünk, és most menj a házamból! - kiáltottam rá, mire arca elvörösödött a dühtől.
 - Azt mondtam, hogy megyünk és kész! Felfogtad? - ordította és közben fenyegetően közelített felém. Ijedten hátráltam, majd hirtelen megbotlottam és a kemény padlóra estem. Mikor mellém ért, erősen megragadta a karom és felrántott a földről. Felszisszentem, a szorítása nyomán érzett fájdalomtól.
 - Eressz el! - sikítottam.
 - Mi bajod van, he? Eddig minden rendben volt! Mért kell elrontanod az egészet? - kérdezte idegesen.
 - Engedj el, ez fáj! - kiabáltam, mire engedett a szorításon, én pedig egy határozott mozdulattal kiszabadítottam magam és hátrálni kezdtem, de pár lépés után hátam a hideg falnak ütközött. Rémülten néztem rá, mire arca meglágyult, halványan elmosolyodott.
 - Kicsim, ne csináld ezt. Vedd fel azt a szép kis ruhát, amit a múlt héten vettél, és menjünk. - kezdte hízelgő hangon, odalépett hozzám és végigsimított az arcomon. Remegtem a félelemtől, fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. El akartam futni innen, de mozdulni sem bírtam.
 - Nem... - suttogtam. Szemében újra fellángolt a düh, keze pedig akkorát csattant az arcomon, hogy ismét a földre estem. Kezem égő arcomhoz érintettem, szemeim könnybe lábadtak.
 - Te hálátlan kis ribanc! Mit fognak szólni a szüleim? He? - ordította újból, majd megpróbált felrángatni és miközben szabadulni próbáltam, eltépte a felsőm. Kétségbeesetten kezdtem az ajtó felé kúszni, de elém lépett. 
 - Hagyj békén! Kérlek! - zokogtam a földön ülve.
 - Shh... ne sírj. Semmi baj. - guggolt le hozzám. - Szépen eljössz velem a szüleimhez és minden olyan lesz, mint régen. Rendben? - mondta halkan. Én pedig csak ültem és megállás nélkül sírtam. Még soha nem féltem ennyire, mint ott és akkor. 
 - RENDBEN? - üvöltötte, és kezét ütésre emelte, mikor valaki kopogott az ajtón. Mindketten megdermedtünk. Rövid szünet után újabb kopogás hallatszott, majd a kilincs lenyomódott, az ajtó pedig lassan kinyílt. 
 - Mira! Itthon vagy? Csak visszahoztam a... - kezdett bele mondandójába a szőke srác, miközben belépett, majd hirtelen elhallgatott, mikor meglátott minket. Tágranyílt szemekkel mért végig, ahogy szakadt ruhában, kisírt szemekkel ülök a földön, majd tekintete az előttem álló fiúra esett. 
 - Mi folyik itt? - kérdezte elkomorodva.
 - Semmi közöd hozzá! Csak kicsit veszekedtünk. Most pedig tűnj innen. - válaszolta Ricsi határozott hangon.
 - Mira, jól vagy? - indult el felém a szőke. Nem tudtam válaszolni, csak néztem rá könnyes szemekkel és közben halkan szipogtam. Még soha nem örültem ennyire senkinek! Mikor odaért hozzám a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Belekapaszkodtam és hagytam, hogy felhúzzon. Még mindig remegtem, de most, hogy ő is itt volt, biztonságban éreztem magam. Szorosan hozzábújtam és próbáltam megnyugodni.
 - Ne érj a csajomhoz. - lépett közelebb Ricsi.
 - Szerintem jobb lenne, ha most lelépnél. - jelentette ki határozottan megmentőm.
 - Mit képzelsz ki vagy te, hogy megmondd, mit csináljak? Maradj ki ebből! - emelte fel hangját a másik. Csak úgy izzott körülöttük a levegő, én pedig lassan hátraléptem. Verekedni fognak? Vajon tényleg képes lenne verekedni értem?
 - Most kérem utoljára. Tűnj innen! - mondta keményen a szőke és tett felé egy lépést. Ricsi nem szólt semmit, csak állt ott, megfeszített izmokkal és szemei villámokat szórtak.

3 megjegyzés:

  1. Egyszerűen imádom! Fantasztikus :"DDD
    Fifii

    VálaszTörlés
  2. Negyon tetszett! :) Várom a folytatást! :) De néhol még hiányoltam belőle leírásokat, egyébként imádtam! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik, várom a következőt. Megpróbálod hosszabbra írni az elkövetkezendő részeket?

    VálaszTörlés