Sziasztok! Itt is van az első fejezet :) Nagyon szépen köszönöm a pipákat, kommenteket és feliratkozásokat, nagyon sokat jelent! Remélem ez a rész is elnyeri, majd a tetszéseteket! Ha szeretnétek, hogy folytassam pipáljatok és kommenteljetek :)
Az elsődleges történetszál a prológus előtti eseményeket mutatja be!
★ ★ ★
Teljes kétségbeesésben olvastam a törikönyvem, és próbáltam minél több dolgot megjegyezni, ugyanis tegnap teljesen kiment a fejemből a témazáró. Mikor azonban felpillantottam, megláttam Őt, ahogy az ajtóban ácsorog és engem néz. Egy pillanat alatt elszállt minden aggodalmam, a könyvem a padomra csaptam és odasiettem hozzá.
- Szia! - köszöntem mosolyogva Ricsinek.
- Szia. Mit tanultál ennyire? - kérdezte nevetve.
- Csak törit, de nincs gond, már tudom. - feleltem. Inkább magamat próbáltam nyugtatni, mintsem őt, több-kevesebb sikerrel.
- Akkor jó. Csak meg akartam kérdezni, hogy áll-e még a délután. - tért rá a tárgyra.
- Persze. - mondtam lelkesen. - A következő lesz az utolsó órám.
- Remek. Én már végeztem. Az jó, ha megvárlak a játszótéren? - kérdezte.
- Tökéletes. Majd sietek. - válaszoltam. Közben megszólalt a csengő, Ricsi pedig egy gyors puszit nyomott a számra, majd elköszönt. Széles mosollyal az arcomon ültem vissza a helyemre, és úgy éreztem magam, mint aki legyőzhetetlen. Egészen addig, amíg a tanár elém nem tette a történelem témazárót... Végigfuttattam a szemem a két oldalas feladatlapon. Nagy meglepetésemre több, mint a felét tudtam. A többit meg betippeltem. Ha szerencsém van, a hármas meglesz. Elégedetten dőltem hátra és vártam, hogy kicsengessenek. Mikor végre véget ért az óra, sietve pakolni kezdtem.
- Hogy sikerült? - lépett oda hozzám Lina.
- Talán meglesz a hármas. Neked?
- Négyesnél nem hiszem, hogy rosszabb lesz. - felelte büszkén. - Amúgy ma mész át hozzá? - érdeklődött, mire vigyorogva bólintottam.
- Már vár, szóval sietek is, majd este találkozunk. - tettem hozzá, majd elköszöntünk egymástól
Felszabadultan léptem ki a suli kapuján és széles mosollyal az arcomon indultam az előttem elterülő játszótér felé. A meleg, napsütéses idő már a nyár közeledtét jelezte, ami tovább fokozta jókedvem. Ricsi a hintában ült, farmer rövidgatyát és fehér, mintás trikót viselt. Épp a telefonját nyomkodta, észre sem vett, mikor mellé léptem. Megköszörültem a torkom, mire felkapta a fejét és elmosolyodott.
- Ó, szia. - köszönt, miközben felállt és a zsebébe süllyesztette mobilját. Magához húzott és finoman megcsókolt.
- Szia. - mosolyodtam el, mikor ajkaink elváltak.
- Mehetünk? - kérdezte vidáman, mire bólintottam. Megragadta a kezem és elindultunk a buszmegálló felé.
- Milyen napod volt? - érdeklődött.
- Egész jó. Leszámítva a töri tézét, ami valószínűleg kicsit lehúzza majd az évvégimet. Neked?
- Csak a szokásos. Az a csicska Rozgonyi bevágott egy egyest, amiért nem volt kész a házim, pedig kajakra ez volt az első alkalom. Már amikor észrevette. - felelte bosszúsan, mire együtt érzően hümmögtem. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. A zsebembe nyúltam, hogy elővegyem, és mikor a kijelzőre pillantottam, láttam, hogy Lina üzent.
Az üzenetet olvasva elmosolyodtam. Hát igen, nem minden lány mondhatja el magáról, hogy a suli legmenőbb srácával jár, én pedig már két hete együtt vagyok Ricsivel. Gyorsan visszaírtam, hogy "köszi, majd mesélek", majd eltettem a mobilom. Pár perc múlva pedig már a megállóban várakoztunk.
- És amúgy egyedül laksz? - érdeklődtem.
- Nem, egy sráccal közösen bérlünk házat. Lehet, hogy ismered, énekes egy bandában és egész híres. Patocska Olivérnek hívják. - válaszolta.
- Hmm... - gondolkodtam el. Ismerősen hangzott a név, biztos voltam benne, hogy már hallottam valahol.
- Melyik bandában? - kérdeztem vissza.
- ByTheWay.
- Ó, tényleg! A barátnőm kedvenc bandája, már emlékszem, hogy mesélt róla. Az a szőke gyerek, ugye?
- Ja. De nem valószínű, hogy otthon lesz, mert elég elfoglalt, tudod, próbák meg minden.
- Aha, értem. Pedig szívesen találkoznék vele! Lina tök örülne, ha sikerülne autogramot szereznem neki. - mondtam.
- Majd szerzek egyet, ha szeretnéd. - ajánlotta fel mosolyogva. Közben megérkezett a busz, mi pedig felszálltunk. Felmutattam a bérletem, majd szememmel üres helyek után kutatva elindultam hátra. Mivel a busz tele volt, megálltam a forgóban és vártam, hogy Ricsi is ide érjen. Pár megálló után felszabadult egy ülés, amit gyorsan be is foglaltunk. Épp az ablakon keresztül nézelődtem, amikor Ricsi felkiáltott, hogy "fú, de jó kocsi", én meg úgy tettem, mintha érdekelne, utána meg lelkesen bólogattam, miközben a különböző motortípusok előnyeit és hátrányait sorolta. Egy jó negyedórás út után végül leszálltunk egy számomra ismeretlen környéken. Pár perc séta után végül egy sorház előtt álltunk meg. Pont olyan volt, mint amilyennek képzeltem; hatalmas, modern és csodaszép. Ricsi ajtót nyitott, majd betessékelt. Belülről is hasonlóan lenyűgöző látvány fogadott. Végigjártuk a házat, és miután mindent alaposan szemügyre vettem, a nappaliba mentünk. Legalább egy órán keresztül beszélgettünk a kanapén ülve, mikor hirtelen megkordult a gyomrom. Ricsi hangosan felnevetett, én meg kicsit elvörösödtem.
- Éhes vagy? - kérdezte.
- Egy kicsit... - feleltem.
- Csinálok pár szendvicset, addig maradj itt. - mondta és kiment a konyhába, én pedig a kanapén ülve várakoztam. Miközben nézelődtem, megakadt a szemem a TV melletti polcon sorakozó DVD-ken.
- Nézzünk valami filmet? - szólalt meg hirtelen a hátam mögül, miközben a polc előtt guggolva vettem szemügyre a választékot. Kicsit összerezzentem a váratlan hangtól, majd gyorsan felegyenesedtem.
- Hát... izé... mindegy. Nézhetünk. - feleltem zavartan. A kezében tartott, szendvicsekkel megrakott tálcát a nappali közepén álló asztalkára tette, majd mellém lépett.
- Mit szeretnél? - kérdezte és a polcon sorakozó DVD-k felé bökött.
- Mondjuk ezt. - mutattam rá a Másnaposok 2-re. - Még csak az elsőt láttam, és az tetszett.
- Hát, mondjuk annyira nem jó, mint az első, de megnézhetjük. - egyezett bele, majd levette a polcról és a lejátszóba tette. Én addig visszahuppantam a kanapéra, és vártam, hogy elindítsa, közben nekiláttam a szendvicsnek is. Végül ő is mellém telepedett, én pedig szorosan hozzábújtam, úgy néztük. Maga a film annyira nem jött be, de Ricsi beszólásain jókat szórakoztam. Mikor véget ért, meglepődve szembesültem vele, hogy közben a nap is lement, a nappaliban pedig kellemes félhomály uralkodott. Mikor megjelent a stáblista egy darabig néztem, majd Ricsire pillantottam. Engem bámult.
- Mi az? - kérdeztem nevetve, kicsit zavarba jöttem. Nem szólt semmit, csak mélyen a szemembe nézett, majd lassan közeledni kezdett felém. Lágyan megcsókolt, közben magához húzott. A nyakamat kezdte csókolni, majd óvatosan végigfektetett a kanapén. Szorosan átölelt és egyre szenvedélyesebben csókolt, kezével a pólóm alá nyúlt. Tiltakozni akartam, szólni, hogy várjon, még korai, de levegőhöz is alig jutottam. Mielőtt azonban bármi történhetett volna, meghallottuk a kapu csapódását. Egy pillanatra mindketten megdermedtünk, majd gyorsan távolabb húzódtunk egymástól.
- Ez is aztán tud időzíteni. - morogta Ricsi, én pedig megigazgattam összegyűrődött ruhám és kócos hajam. A következő pillanatban az ajtó kinyílt, és egy magas, szőke srác lépett be rajta határozott léptekkel, mikor azonban észrevett minket, megtorpant. A kanapé két végében üldögéltünk és próbáltunk minél természetesebben viselkedni, de az arckifejezéséből ítélve ellenkező hatást érhettünk el. Összevont szemöldökkel mért minket végig, végül megszólalt.
- Ööö... helló. Bocs, nem tudtam, hogy vendéged van, megzavartam valamit? - kérdezte sokatmondó vigyorral az arcán.
- Dehogy. - morogta Ricsi és felállt. - Mira, íme az én drága lakótársam, Olivér. Olivér, ő a barátnőm, Mira. - mutatott be minket egymásnak. Úgy éreztem eljött az ideje, hogy elhagyjam a kanapét, szóval erőt vettem magamon és odaléptem hozzá.
- Örvendek. - mondta, miközben kezet ráztunk.
- Szintúgy. - válaszoltam mosolyogva. - Sokat hallottam rólad a barátnőmtől, nagy rajongótok. Múlthéten volt először koncerten, és utána órákon keresztül kellett vigasztalnom szegényt, mert nem fért oda autogram osztásnál és nagyon el volt keseredve. - meséltem, csak hogy addig se legyen kínos csend.
- Ha van nálad papír, meg ceruza, küldhetek neki egy aláírást. - mosolygott rám.
- Megtennéd? Biztos nagyon örülne neki! - lelkesültem fel és az ajtó mellett heverő táskámhoz léptem. Előkaptam egy füzetet, meg egy tollat és átnyújtottam neki.
- Hogy hívják a barátnődet? - kérdezte.
- Lina. - válaszoltam. Pár perc múlva visszaadta a füzetem, amin a "Sok szeretettel Linának, Olitól" felirat volt olvasható.
- Köszönöm! - vettem át széles mosollyal az arcomon, majd visszaraktam a táskámba.
- Szerintem jobb, ha most indulok. - néztem Ricsire.
- Rendben. - mondta szomorkásan. - Elkísérlek a megállóig.
A hátamra kaptam a táskám, majd Oli felé fordultam.
- Örülök, hogy megismertelek, szerintem még találkozunk. - mosolyogtam rá.
